|
Vonzalom |
|
|
Úgy ébredsz, képeket képzelsz,
Ábrándozol még ébren,
Figyelmedet félre
Vonzza test és lélek.
Látsz egy gyönyörű mosolyt,
Mely szívedig hatol,
Ott mélyen dorombol,
Tested meg tombol.
Szívedből indul a rezgés,
Villám hatol beléd,
Végigfut mindenen,
Egészen odalenn
Mozdulnak izmaid,
Olyan, mi izgat is,
Elakad levegőd,
Semmihez sincs erőd.
Nem is tudsz mit tenni,
Nehéz mit enni,
Bármi is történik,
Emléke felrémlik.
Képeket látsz mindenhol,
Asztal, szék és padlón,
Kanál, villa, faló,
Megy Veled a hintaló.
Mindened olvadó,
Légzésed szapora,
Repülnél most tova.
|
 Mikor a nő
Pirosló arccal, harccal
Gerjed s úgy akar.
A feszültség felhő,
Csaknem robban a levegő,
Megszűnik az idő.
Gondolatban ketten
Együtt vannak kedden,
Friss lepedőn fekve,
Elalélnak egyre.
Utána összebújva,
Ölelkeznek újra,
S ismét jön a villám,
Örök időkön át.
2012. 03. 08. |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.